Tájfutás vs tájékozódási túraverseny
A Tájékozódási túraversenyek Baranya megyében blogbejegyzésben már olvashattátok, hogy történelmileg hogyan is alakult ki az egy tőről fakadó, de aztán kettéváló két sportág. Az írásból az is kiderül, hogy induláskor a turisták berkein belül ezek a versenyek (terepgyakorlatok) korántsem tetszettek mindenkinek. Szakmai viták zajlottak arról, hogy hasznos vagy káros a versenyzés a túrázásban. Jóval később aztán tájékozódásgyakorlási lehetőségként egyes tanfolyamok beépítették a túravezető-képzésbe a tájékozódási túraversenyt, ami a gyakorlás mellett jó fokmérője a tájékozódási tudásnak. A túraversenyeken alkalmazott, ebben az írásban lentebb bemutatott néhány feladatban pedig felismerhetjük a túravezetőtől elvárt tájékozódási képességek mérésének alkalmazását is.
De miért a túraverseny, miért nem a tájfutás (jó a túravezetőnek gyakorlásra)? A válasz összetett, ez az írás megpróbál több aspektusra is rávilágítani.
Időtartás
A legnagyobb különbség a két sportág között az időtartásban van. A tájfutásnál egyszerű a képlet: aki leggyorsabban teljesíti a pályát (adott életkori kategóriában), az nyer. Ehhez jól kell tudni tájékozódni, a jó eredményhez a megfelelő fizikai erőnlét elengedhetetlen. Ezzel szemben a túraversenyeken az előre megadott menetidőt kell tartani, ahhoz képest sem késni, sem sietni nem szabad (az utóbbi előírást napjainkban – praktikus okokból – nem minden versenyen alkalmazzák), viszont itt is lehetnek életkori kategóriák, amihez az előírt menetidőt igazítják. Ezen sebességek tartásához is szükséges azért fizikai kondíció, de korántsem olyan mértékű, mint a tájfutáshoz.
A menetidőtartás egy túra esetén is indokolt, a túl korai célba érkezés elvesztegetett idő, a késés pedig a tömegközlekedési eszköz lekésését, a túra elhúzódását eredményezi. Egy jól megtervezett, jól kivitelezett túránál mindez nem fordul elő – ha menetközben nem téved el a túravezető. És egy sietős túravezető figyelembe veszi-e a csapata különböző kondíciójú tagjait, ad-e időt a látvány befogadására? A jó túravezetőnek az időtartás mindkét vetülete (sietés vagy késés) fontos.
Tájékozódás
Azt mindkét sportágra leszögezhetjük, hogy a tájékozódási tudás fontos, sőt bizonyos szintű megléte nélkülözhetetlen. (A bizonyos szint magyarázatára később még blogírást szentelünk.) Az eltérés a két sportágnál a részletekben rejlik. A tájfutáson belül a tájékozódással kapcsolatban egyik legfontosabb elem a jó útvonalválasztás. A versenyek pályáit úgy tűzik ki, hogy több útvonal is lehetséges a pontok között, és a versenyzők eldöntik, hogy (mondjuk) inkább irányban átvágnak egy bozótoson, vagy megkerülik azt. Az útvonalválasztás milyensége súlyos perceket jelenthet. Az ellenőrzőponthoz érve viszont már nem kell különösebben gondolkodni, csak jelölni az ott lévő bójánál. (Igen, ezért a kijelentésért kövezzetek meg, tájfutók!) A tájfutók versenyszabályzata szerint azonos jellegű pont 100 méter távolságon belül nem lehet. Segíti a versenyzőt a bóján vagy bójaállványon lévő kód is, amit a versenyzők előre megkapnak (a térképre nyomtatva és/vagy egy külön lapon) – szintén ismerik a versenyzők, hogy milyen tereptárgyon kell keresniük a bóját (pl. jellegfa keleti oldala).
A túraversenyek esetében is fontos a pontok közti átmenetek ügyes megválasztása, ám épp a kötött menetidő miatt ennek kisebb a jelentősége. Az ellenőrzőponthoz érve azonban teljesen más a helyzet, mint a tájfutóknál. Itt három-négy bójával is találkozhatsz a felkeresendő tereptárgy környékén, és látszólag semmi nem utal arra, hogy a versenyzőnek melyiknél kell jelölnie. A megoldás az, hogy be kell azonosítani a terep alapján, hogy a térképen bejelölt pont pontosan hol helyezkedik el a terepen, melyik bója lehet a helyes. A sikeres jelöléshez nincs előre meghatározott recept, az azonosítás történhet az ott lévő tereptárgyak térképi, vagy az egymáshoz képest való elhelyezkedésük beazonosításával, egy fix pontból történő távolság vagy iránymérés segítségével, esetleg valamilyen feladat részeként a feladatban megadottak szerint. A jó bóján kívüli többi bóját tévesztőbójának hívják.
Feladatok
A feladatok talán egy külön alcímet is megérdemelnek, igaz a két sportág összevetésében azt állapíthatjuk meg, hogy a tájfutásnál egyáltalán nincs ilyen, ez csak a túraversenyzés sajátja. A túraversenyeknek viszont fontos elemeit, szerintem a verseny „sava-borsát” adják a feladatok, sok esetben ezek alapján dőlnek el a helyezések. Ezért néhány feladatot érdekességképpen bemutatok (bár a két sport eltérését e tekintetben kiveséztük: az egyikben nincsenek, a másikban vannak feladatok).
A feladatokról azt kell tudni, hogy ebben az esetben nincs a térképen bejelölve az ellenőrzőpont helye, hanem a menetutasításban szereplő leírás segítségével kell azt meghatározni. Ilyen tipikus versenyfeladat pl. a szerkesztés, amikor két irányszög vagy két távolsági adat, esetleg ezek kombinációja segítségével kell a pont helyét a térképen meghatározni (szerkeszteni). Az iránymérés egyszerű mérési feladat, míg az irányfésű már a pontos iránymenet méri. Hasonlóak a távolságmérés és távolságfésű, természetesen segédeszköz (mérőszalag, GPS stb.) használata nélkül végrehajtva. Az iránymérés inverz feladata az oldalmetszés (kéretik a túravezető-tanulóknak felszisszenni): egy távoli ponthoz képest adott irányszögbe állást jelent. A menetidő-számításos feladatnál két pont közti átmenet menetidejét kell kiszámítani, adott menetsebesség (ami az életkori kategóriák szerint változik) és szintemelkedésre adott pótidő ismeretében.
Az eddig említett feladatok egy pontot jelölnek, ám léteznek többpontos feladatok is, ahol egy feladat keretében több bóját is fel kell keresni, Az egyenes itinernél egy meghatározott útvonalon kell végighaladni, amit egy külön vázlaton adnak meg a rendezők az útvonalon található elágazások megadásával – ez esetben a terepi feladat végrehajtásához térkép nem is szükséges –, ezzel szemben az útvonalkövetés esetén a térképen bejelölt útvonalat kell követni. A poligon sorozatos irány- és távolságmérés feladatot takar, míg a felsőfokú versenyeken alkalmazott memóriafeladatnál a térkép előzetes tanulmányozását követően, térkép nélkül kell az ellenőrzőponto(ka)t megtalálni. A különböző „bejárási” feladatok egy adott területen lévő egyforma tereptárgyak, terepidomok bejárását jelenti, van pl. jellegfajárás, gödörjárás.
Természetesen különböző versenykategóriákban különböző nehézségű feladatok szoktak előfordulni. A fenti és további feladatokról bővebben is olvashatsz Horváth T. Csaba: Természetjáró tájékozódási versenyek feladatairól szóló írásában.
Egyéni vagy csapatsport
A versenyek többségét figyelembe véve a tájfutás inkább egyéni, a túraverseny inkább csapatsportnak tekinthető. A tájfutás esetében rendeznek ugyan váltó- vagy pontbegyűjtő versenyeket, de ezeknél sem együtt futnak a versenyzők, hanem a csapattagok egyéni teljesítményének együtt értékelése adja a csapatverseny jelleget.
A túraversenyek többségénél kettő-négy (kezdő kategóriákban akár öt) fő lehet egy csapatban, megfelelő munkamegosztással előnybe is kerülhetnek a nagyobb létszámmal induló csapatok. Felsőfokú versenyek résztvevői között fogalmazódott meg az igény egyéni megmérettetésre is, ezért manapság rendeznek egyéni túraversenyeket is, ám ezek darabszáma és a résztvevők létszáma a csapatversenyekhez képest csekély.
Versenylétszám
Mindkét fajta verseny esetében vannak kisebb és nagyobb létszámú versenyek, de a tájfutók kb. két nagyságrenddel több versenyzővel rendelkeznek, ebből következően a tájfutóversenyeken általában véve sokkal többen vannak, mint a túraversenyeken.
Az 1990-es években még rendeztek ezer főt meghaladó részvétellel túraversenyt is, ám 2022-ben a legnépesebb mezőny a Bakancsos Atom Kupán gyűlt össze 302 fővel. A tájékozódási túraversenyek átlagos létszáma 100-150 fő körül mozog, de van sok, ennél kisebb létszámú verseny is.
Objektivitás
A sebességről már beszéltem, itt most a térképre gondolok. Tájfutóversenyeken is előfordul, hogy a térkép egy részét nem sikerül jól kihelyesbíteni, és ez befolyásolja a végeredményt, azonban ez nagyon ritka.
Elsősorban a felsőfokú túraversenyek sajátja, hogy a kisebb térképi pontatlanságokat igyekeznek kihasználni a rendezők a versenyzők „megtréfálására”. Utóbb ez vitázásra adhat okot, ki hogyan értelmezte a térképet nagyítóval: a csapatbajnokság első éveiben ez komoly vitákat eredményezett. Napjainkra szerencsére ezek a viták megszelídültek, és a túraversenyen résztvevők többségének felfogása közelít ahhoz, amit én is gondolok:
Összefoglalás
A tájékozódási túraverseny egy izgalmas játék, ami a sportteljesítmény mellett egyfajta szellemi küzdelmet jelent a résztvevők–résztvevők és a rendezők–résztvevők között. A rendezők igyekeznek az ellenőrzőpontok és feladatok kitűzésével megtréfálni a versenyzőket, a versenyzők pedig igyekeznek ezeket a csapdákat elkerülni, és akinek ez legjobban sikerül a versenyzők közül, az emelheti fel a verseny végén a győzelmi trófeát.
Fotó: a pécsi csapat irányfésű feladatot teljesít a 2021. évi sátoraljaújhelyi VOTT-on
[ja]
