Pécsbánya

Egy ideig bizonytalan volt, összejön-e a 2. Satöbbi Kupa versenyközpontjául a pécsbányai helyszín, de végül szerencsések voltunk. Kutattunk egy kicsit, hogy bemutathassuk a településrészt. 

A dél-mecseki szénbányászat több évszázados történetének helyszíne Pécsbánya, a szénmező egyik legrégibb, 250 éven át művelt területe.

Közigazgatásilag Pécs megyei jogú város városrésze. Korábbi elnevezése Pécsbányatelep. 

Északról a Mecsek, délről a Cassian-telep, Borbála-telep, keletről a bánomi városrész, nyugatról a Karolina-külfejtés rekultivációs területe határolja. Ennek az ÉK-i városrésznek a tengerszint feletti magassága 190-290 m. A település völgyekkel, tetőkkel, platókkal erősen tagolt.

Pécsbánya a mecseki szénmedence egyik legfontosabb, leghosszabb ideig kitermelésbe vont helye volt. Ezen városrész múltja szorosan összefügg a mecseki szénbányászat múltjával. A 18. század közepétől indult meg a bányászat. Az első szénelőfordulást hivatalosan 1769-ben jelentették be. A szénmedencéhez tartozó települések: Pécs, Komló, Magyaregregy, Szászvár, Máza, Hidas, Mecseknádasd, Pécsvárad, Hird. Az 1700-as évek utolsó évtizedeitől a szénkitermelés jogának bérbeadásával Pécs város hasznosította a Lámpás- és Szikit-völgyek területét. Zömmel magánbirtokokon, részben a várostól bérelt területeken a polgári bányászat indult virágzásnak. A 18. század közepén az ipar és a közlekedés gyors fejlődésével, a szénigények jelentős növekedésével a szénbányászat felértékelődött, és megjelentek a tőkével rendelkező fejlettebb technológiát alkalmazó bányavállalkozások. A mintegy 320 km² területen az államosítás előtti időszakban három tulajdonos osztozott:

Az Első Duna Gőzhajózási Társaság (DGT) a Pécs Vidéki bányákat (Pécsbánya, Vasas, Szabolcs),  a Magyar Államkincstár 1909-ben a komlói bányát, a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Pesten Rt. az észak-mecseki bányákat szerezte meg 1868-tól.

A DGT európai színvonalú gőzgépeket alkalmazó bányákat nyitott, és 1856-ban vasúttal kötötte össze a bányákat és a Mohács melletti Duna-kikötőt. A bányák közelében a bányaüzemekben dolgozók részére új telepeket létesítettek, a humánpolitikai jelszó szerint: „Bölcsőtől a koporsóig” megvalósítását jelentő létesítményekkel. A Monarchia hagyományos bányavidékeiről Karintiából, Stájer- és Morvaországból szakképzett bányászokat toboroztak. Mivel a vendégek messzi vidékekről, az országhatáron túli területekről érkeztek, a pécsiek gránëroknak nevezték őket.

A termelés rendkívül gyors ütemben nőtt, és ezzel összefüggésben a bányaművelésnél alkalmazott munkások száma is. Az Istenáldás-völgy és Czerék-völgy, valamint a Káposztás-völgy között húzódó ÉNY–DK tengelyű dombhát a DGT által 1855-ben megkezdett kolonizáció első területe volt.  A plató déli részén létesült az András-akna közelében a pécsbányai lakótelep. Építése az 1870-es években kezdődött, Schroll József főbányagondnok nevéhez köthetően. Majd az 1900-as évek elején a tisztviselőtelep kiépítésével teljesedett ki. A település tengelye a Gesztenyés utca, illetve annak déli folytatása a Debreceni Márton utca. A jelentősebb közcélú épületek is itt helyezkedtek el. 1877-ben már Pécs térképéről is megállapítható a telep kiépülése. A DGT jóvoltából ezen városrész vízvezetékkel kiépített és gázlámpás közvilágítással ellátott.

• Szt. Flórián templom (1902)
• Társulati Kaszinó, később kultúrház, iskola
• Koch-ház – Koch Ferenc bányavállalkozó háza (DGT előtt), ma lakóház
• DGT irodaház – irodahelyiség, tisztviselő lakás, helyét a Pécs, Mária utcai székház vette át, ma lakóház
• Tűzoltószertár (1925), ma vállalkozói helyiségeknek ad otthont
• Rendőrkirendeltség, ma a Civil Közösségek Háza
• Iskola (1943), a bányatelep 3. iskolája volt
• Bányaiskola (1896), a lebontott épület helyén ma óvoda működik
• Károly akna aknaháza (1852), ez ma az egyetlen még meglévő aknaház
• Gróf Széchenyi István aknatorony és bányaház (1913), ma ipari műemlék, vállalkozásoknak ad otthont
• Bányakórház (1916), korábban legényszálló, majd 1926-tól kórház, ma üresen áll
• Schroll-akna (1896), lebontásra került, helyét emlékkő őrzi
• ezenkívül húsfüstölő, élelmitár, kocsma, gőzmalom is működött a településen

A bányatelken 36 fontosabb táró és függőleges akna üzemelt, melyekből mintegy 40 millió tonna szenet termeltek ki. A kőszénbányászat fejlődésével sorra létesültek az egyes munkahelyek közelében fekvő kisebb-nagyobb lakótelepek. Pécsbányatelepen 1930-ban 4103 magyar, 842 német és 144 egyéb anyanyelvű lakos élt. Közülük mintegy 1200 fő lakott a Kolónia nevű helyen.

A Pécsbányán, Mecsekszabolcson, Somogyban és Vasason kitermelt kőszenet a 19. század közepéig még fuvarosok vitték szekereken Mohácsra. Majd a Pécsbánya és Üszög között 1854-ben üzembe helyezett vasútvonal további kiépítése után már vasúton szállították a pécsi szenet a DGT dunai kikötőjébe. 

A II. világháborút követően 1946-ban az államosítások után a volt DGT-bányák jóvátételként a Szovjetunió kezelésébe kerültek. Az állami tulajdonú szénbányászat többszöri átszervezése után a Mecseki Szénbányák Vállalat néven működött tovább. Az 1950-es évektől a növekvő szénigények kielégítése a Széchenyi aknai bányaüzem kapacitása már nem volt elegendő, további segéd termelőhelyek beléptetése vált szükségessé. A szétszórtan telepített kezdetleges külfejtések sora fokozatosan alakult át koncentrált gépesített nagyüzemmé. A településrész tovább bővült, a dombtetőn egy sakktábla alaprajzú, kertvárosi lakótelep épült ki. 

A területen 1972-ben a mélyművelést megszűntették, a külszíni kitermeléses bányászat 2004-ben állt le. Azóta ezen városrész hányatott sorsú lett. A lakosai száma jelentősen lecsökkent, a középületek értelmüket vesztették, erősen leromló állapotok alatt a gazdag régmúltat sejtetik.

Pécsbánya híres a szelídgesztenyéséről is, a településrész viseli is a Gesztenyés elnevezést. Érdemes megnézni Rockenbauer Pál Még egy millió lépés sorozatának 14., A Mecsek derekán című részét, amely néhány képkockája az 1986-os éveket idézi.

Pécsbánya hangulatát számomra a településrészt körülvevő táj szépsége határozza meg. Mind a természeti környezet, mind az épített örökségek számottevőek. A TV torony látképe, a gesztenyefák kitörő élni akaró hajtásai, a Széchenyi akna látványa, a fákkal benőtt, sejtelmes kórházépület, a romanizáló nyerstégla oromzatú plébániatemplom, az Istenáldás-völgyben megbúvó kis bányató, a marsbeli tájat idéző Karolina külfejtés csodája megigézi az embert, és a régmúltat juttatja eszünkbe.

Felhasznált irodalom:
Bányász útikalauz – Pécs és környéke, Pécsbánya Pálfy Attila
Pécsbánya a mi szemünkkel, Pécsbánya Kulturális Egyesület
Sipos Antalné: A mecseki szén, ArchívNet 10. évf. 2010/3.

Képek: a szerző fotói

[Andzsy]