Bóják, stekkek, emberek – pálya kitűzése, ellenőrzése

Sokan nem is gondolnánk, de egy tájékozódási túraversenyre a pályák tervezése, kitűzése egy hosszabb, többfordulós folyamat vége, ami időt, energiát és bizonyos szakmaiságot igényel. A pályák kialakításáról és az ellenőrzési folyamatokról beszélgettünk Jakab Albival – az interjút Kriszta készítette a B pálya bejárása közben. Kellemeset a hasznossal – mondta volna öreganyánk, de hol élünk: multitasking.

Satöbbi: Mint mindennek, gondolom a tájékozódási túraversenyzésnek is van szabályrendszere, ami az alapvető irányokat megadja. Jól gondolom?

Albi: Igen, az MTSZ berkei alatt működik egy versenybizottság a tájékozódási túraversenyekre vonatkozóan. Van saját szabályzatunk is. Ezt egyébként meg lehet találni a turaversenyek.hu oldalon, ami ennek a sportágnak az elsődleges forrása. Szóval a szabályzat tartalmazza azokat az alapelveket, amiket javasolt – a bajnokságokban kötelező – betartani a versenyeken. Ugyan érvényes minden kategóriára, viszont a gyakorlatban szigorúan csak az A (felsőfokú), illetve a B (középfokú) kategóriában alkalmazzák. Ha teljesen szőrszálhasogatón figyelembe vennénk, akkor nem lennének versenyek. A szabályzat régi, 2010-es, tartalmaz például olyan előírást, hogy pályakitűző és pályaellenőr csak vizsgázott versenybíró lehet. Na most valamikor voltak ilyen képzések, de az utolsó versenybíróképzést a 2000-es évek elején szerveztük. 

Satöbbi: Nagyjából tisztázzuk le a szereplőket. Van a pályakitűző – aki felmér, tervez, megtervezi a pályát, stekkeket tesz ki, majd a verseny előtt kiteszi a bójákat. Ez lehet egy személy, de több is. És van a pályaellenőr, aki bójakihelyezés előtt ellenőriz. A Satöbbi Kupán te vagy a B pálya ellenőre. Ellenőrzés során mi az, amire különösen figyelsz?

Albi: Igen, így van. Optimális esetben egy pálya felállításának az a menetrendje, hogy a pályabejáró (pályakitűző) kimegy, sétál, ismerkedik a tereppel, majd otthon térképen megtervezi az első változatot. Ezután ezt kint a terepen teszteli, ha jónak látja, akkor már tud stekkelni is. Majd hazamegy, tervez, újratervez, finomhangol, végül a terepen véglegesíti a pályapontokat. Többkörös folyamat, több terepbejárással. Amire még törekszünk a túraversenyeknél, hogy az adott tájegységnek, ahol a versenyt szervezzük, megmutassuk a szépségeit, nevezetességeit, ami jellemző rá. Amikor a pálya összeállt, ekkor kerül be a képbe a pályaellenőr, aki a pályakitűzővel egyeztetve, önállóan, a kitűzőtől teljesen függetlenül bejárja a pályát. Ilyenkor az a fontos, hogy az összes pontot „bemérd”. Tehát az a pont, tereptárgy, helyszín, ami a terepen ki van stekkelve, az tényleg ott van a térképen, ahová be van rajzolva. 

Ami még fontos, az a pálya vonalvezetése, és ezért érdemes versenyzőszemmel végigmenni a pályán, mert akkor derülhetnek ki olyan nüanszok, amiket a térkép nem tartalmaz. Például két ellenőrzőpont közötti optimális átmenetben van egy nagy erdőirtás, amin nem lehet keresztülmenni (vagy csak káromkodva). Ilyenkor javasolt ezeket a pálya vonalvezetésében áttervezni. Vagy nem küldheted keresztül a versenyzőt egy nagyon meredek árkon (megint csak édesanyádra gondolva). Térképen ez nem feltétlenül látszik annyira erősen, mint kint a valóságban. Balesetveszélyes is, pláne, ha jön egy eső, csúszós lesz, ráadásul nem okoz jókedvet a versenyzőknek sem.

Külön ellenőrizendő (ez nem feltétlenül a terepen) a térkép és a menetutasítás összhangja, a feladatok jó megfogalmazása, jó ponthoz csatolása. Egyébként az a legjobb, ha már menetutasítással a kezünkben ellenőrizzük a pályát.

Kell az ellenőrzés, mert az a nehéz benne, hogy aki tervezi, csinálja, akkor néha belemagyarázza, hogy jó az a pont, aztán lehet, mégsem az igazi – de egyetlen ember már „vaksággal” áll hozzá. 

Satöbbi: Mi történik olyankor, ha te pályaellenőrként valamiről azt gondolod, hogy nem jó? Mondjuk a pontkitűzésnél nem vettek valamit figyelembe, esetleg a pályában felesleges kitérő van, vagy egy, a pályát érintő részleten nem egyezik a térkép és a terep?

Albi: Fontos, hogy az ellenőrzőbíró észrevételt, javaslatot tesz, a pályáért a pályakitűző felelős. Én mint ellenőr nem „rontom el” a pályát, hanem megbeszélem a pályakitűzővel, majd kimegy egyedül, vagy kimegyünk együtt, és megnézzük az esetet.

Előfordulhat olyan is, hogy hiányzik egy kihelyezett stekk. Ilyenkor talán valaki levette, de lehet az a valaki például egy vaddisznó, aki a derékmagasságban kihelyezett stekket ledörzsölte. Legalábbis mi így gondoljuk, hogy ez történhetett. Ilyenkor pótoljuk.

Előfordulhat az is, hogy rossz idő várható a versenyre, ami a rendezőknek és a résztvevőknek is kihívást jelent. Pályát, pályaszakaszt ilyenkor már nem rakunk át, hiszen a térképek, a menetutasítások ki vannak nyomtatva. Ilyenkor lehet az, hogy pluszidőt adunk a menetidőhöz, vagy ha időjárás miatt nehezen teljesíthető egy feladat, akkor azt kivesszük az eredményből. Az egyik Bakancsos Atomkupán nagy esőzés volt, és olyan helyen kellett volna távot mérni, ami elég meredek. Ez csúszós, eső utáni talajon nagyon nehéz feladat lett volna, ezért azt a részfeladatot töröltük. Ezeket természetesen előre, a versenyzők rajtolásánál elmondjuk.

Satöbbi: Mesélj nekünk kicsit a stekkekről, a bójákról, na meg a tévesztőbójákról. Megmondom őszintén, engem az első tájékozódási versenyemen felkészületlenül értek ezek a pluszbóják (tényleg a kezdők nyugalmával és tudatlanságával mentem). Hogyan érdemes őket kihelyezni, mire kell figyelni? 

Albi: Stekk esetében az a hivatalos, hogy két helyen lehet. Magán a tereptárgyon vagy a tereptárgy közelében. Ez utóbbi tipikusan az az eset, ha a bóját egy gödörbe szeretném tenni. Oda ugye nem tudom beletenni a stekket, ilyenkor a közelébe kell tenni, úgy, hogyha beállok a gödörbe, akkor látszódjon. 

Ha tereptárgyon, például egy jellegfán van a stekk, akkor az a mondás, hogy északi irányba nézzen. A gyakorlatban ezt nem mindig  szoktuk tartani, lehet pl. hogy a ponthoz történő érkezés irányába jobb helyen van. A stekkek elsősorban a rendezőket segíti, ezért a bójakirakáskor ezek átrakásra kerülnek, legtöbbször úgy, hogy a bója eltakarja. A versenyző ne a stekket vegye először észre, hanem a bóját. 

A bójakirakásnak is vannak íratlan szabályai, ott az a lényeg, hogy a lehető legjobban rejtsük el. Ami azt jelenti, hogy lehető legalulra, de olyan módon, hogy bója a 3D-s, hasáb formáját megtartsa. Fontos, hogy amikor a pályát kitűzzük, akkor ne csak a jó pontokat, hanem a tévesztőbójákat is jelöljük ki, ugyanolyan gondossággal. Kevésbé jó megoldás, amikor a verseny előtti bójakirakáskor szórja ki a pályakirakó a tévesztőbóját valahová.  

Satöbbi: A stekkeket és a bójákat mennyi idővel a verseny előtt teszitek ki? 

Albi: Ez attól is függ, hogy milyen időszakban van a verseny. Mert mondjuk egy tavaszi időszakban rendezett versenynél érdemes csak pár héttel a verseny előtt a pályát véglegesíteni, mert teljesen más egy kizöldült természet, mint egy téli táj. Téli versenyre akár hónapokkal hamarabb is lehet, bár ebben az esetben is igaz, hogy a terepfedezet nem lesz ugyanaz.

Volt egy Bakancsos Váralján (2013-ban), ami előtt 4-5 nappal költöztünk ki mi, pályakitűzők, és jártuk be a pályát, stekkeltünk. Óriási havazás volt egyik napról a másikra, mi ott is ragadtunk a völgyben. Folyamatosan telefonáltak a versenyzők, hogy lesz-e Bakancsos, vagy nem, vagy mi lesz. Hát mondtuk, hogy mi készülünk. És mire jött a verseny, addigra gyakorlatilag teljesen elolvadt a hó. 

A bójakihelyezésnél viszont már indokolt nagyon szűk időkaput hagyni, a bójaeltűnés kockázatát csökkentendő. Így a verseny előtti nap délutánját szoktuk erre rászánni.

Satöbbi: Mennyire gyakoriak a bójaeltűnési esetek?

Albi: Változó, volt már olyan versenyünk, ahol 8 bója tűnt el. Ez bosszúság a verseny értékelése szempontjából és bosszúság anyagi szempontból, hiszen ezeket az eszközöket pótolni kell. Ha a verseny előtt történik a bójaeltűnés, a tapasztalt versenyzők gyorsan rájönnek a hiányra, és mennek tovább, de van, aki keresi, és azt gondolja, hogy nagyon eldugtuk, vagy hogy ő nem jó helyen keresgél. Ha valóban eltűnés esete van, akkor az érintett időszakaszt törölni szoktuk egységesen mindenkinél. Lekopogom, az utóbbi időben nem sok bójánk tűnt el. 

Satöbbi: Mikor történik a pálya bontása?

Albi: Ez a rendezői hozzáállástól és a körülményektől függ. A legjobb a versenyt követően azonnal bontani, és ehhez sok rendező pályabontási időt határoz meg. Ekkor elkezdik bontani a pályát akkor is, ha még nem minden versenyző ért be a célba. Különösen nagyobb létszámú versenyeknél előfordul, hogy a rajt elhúzódik, ezért mi minden versenyzőt megvárunk és nem bontjuk le előlük a pályát. Ha a verseny napján emiatt nem marad rá idő, akkor a verseny másnapján fejezzük be a pályabontást.

Satöbbi: Pályakitűzőként, ellenőrként mit tekintesz legfontosabbnak egy túraversenyen?

Albi: A legfontosabb szerintem az, hogy olyan versenyt rendezzünk, ahol a versenyző és versenyrendező egyaránt jól érzi magát. Ehhez fontos, hogy minden versenykategóriában, az adott szintnek kihívást jelentő, lehetőleg hiba nélküli pályák készüljenek, továbbá a rendezői gárda összehangolt működése a verseny előkészítésénél és verseny napján egyaránt.

[kriszta]

(Fotók: 1. A terepbejáráskor bármi izgalmas előfordulhat, a térképen és a terepen is vannak meglepő dolgok. A fotó éppen éles helyzet, verseny közben: Albi és Béla, a Bakancsos Atom Kupa pályakitűzői a tavalyi Rezét Kupán. 2. Albi és Pánó irányt mérnek Bakancsos-előkészítésen.)