A kedvezményes előnevezési határidő lejárt, szóval csapjunk a lovak közé. Lássuk, milyen a környék. Pécsbányáról már olvashattok, most meg szeretnénk mutatni, hogy milyen is a terep. Annyit elárulunk, hogy érdemes végigolvasni 😉
Itt van a Kantavár
Kantavár a Dél-dunántúli Piros túra útvonala mellett, Pécstől északra található, egy szárazárokkal körülvett, meredek hegycsúcson. Oklevelek nem említik, az eddigi ismeretek alapján a Kantavár is a 13. században, a tatárjárás utáni nagy várépítési korszakban épült. Az építtető személye nem ismert, lehetett a közeli pécsi püspök vagy egy kisebb rangú helyi nemes is. Valószínűleg a pécsi kántorkanonoknak volt itt a megerősített lakóhelye még a török idők előtt, a 15. század táján.
Ebből a kis várból kevés maradt meg, ami a felszínből kiemelkedik. A főtorony alapjai 2-3 méter magasra nyúlnak. Földsánc jelzi a további alapok körvonalait, és az egyik kinyúló maradvány arra utal, hogy alul még néhány méteres falak rejtőznek. A sűrűn benőtt terület buckái lehetnek az egykori lakó- és gazdasági épületek maradványai. A vár pusztulásának oka az lehetett, hogy a magyarok vagy a törökök felrobbantották. De nem zárható ki az sem, hogy a magyarok otthagyták az épületet, ami azóta omladozik, míg mára már csak az alapfalak maradványai maradtak meg.
Természetesen, mint minden várnak, várromnak Kantavárnak is van legendája:
„A Mohácsi vész utáni időkben járunk. Ekkoriban a Mecsekben egy üresen álló sziklavár állt, amelyet egy lovag foglalt el, kit Kantának hívtak. Lovagunk nem éppen lovagias természetéről volt híres. Erről a helyről járt rablóútjaira és itt rejtette el zsákmányait, nemcsak értékes kincseket, hanem a vidék legszebb lányát is magával hurcolta. Kanta tehát rablóvezért volt, kit a sors tett azzá. Gyermekkorában elrabolták őt és öccsét is az édesanyjuktól. Mindössze egyetlen emléke maradt meg, egy aranylánc, melyen édesanyja képe volt.
Történt egyszer, hogy egy elrabolt leányt el akart adni egy jómódú török basának, de mielőtt az üzletkötés megszületett volna, ő maga szeretett bele a gyönyörű lányba. Hogy megnyerje kedvesének a leányt, szebbnél-szebb kincsekkel, ajándékokkal halmozta el őt, de mindhiába, ugyanis a leány szerelme egy ifjú lovag volt, aki a törökök ellen harcolt. Egyszer egy nyári estén egy ismeretlen ifjú kért szállást a várban éjszakára. Az ifjú a törökök elleni harcból tért vissza, és a menyasszonyához igyekezett. Ekkor tudta meg Kanta lovag, hogy a fogvatartott leány ezen ifjú miatt nem lehet az ő kedvese. Nagy haragra gerjedt ekkor és megfogadta, hogy megöli az ifjú harcost. Másnap a továbbinduló lovagot Kanta egyik embere követte és a Mecsek hatalmas erdőiben meggyilkolta. Tettének bizonyítékául a nyakláncát elvitte gazdájának. Ez a nyaklánc megegyezett a Kanta nyakában lévő aranylánccal, és a rajta függő képpel. A rablólovag magába roskadt, hiszen a saját testvérét ölette meg. A leány, amikor megtudta az ifjú meggyilkolását, követte kedvesét a halálba. Kanta mindkettőjüket a vár mellé temette el. Tettétől teljesen megváltozott, többé már nem rabolt. Kincseit szétosztotta a szegények, nincstelenek között és magányos remeteként élte le életét.”
Ha Kantavártól tovább haladunk, északi, északkeleti irányba, akkor elérünk két nevezetes fát. A Rábay-fát, utóbb meg a Tripammer-fát. Mesélünk ezekről is picit.
Rábay-fa
A Közép-Mecsek fontos elágazási pontja, ahol keresztezi egymást a Dél-dunántúli Piros Túra és a Zöld kereszt, azaz a Tölgyes út. A Keresztkunyhó és a Kantavár között álló öreg tölgyfa Rábay Gyula emlékét őrzi. Rábay (Raab) Gyula (1892–1968) erdőmérnökként a Városi Erdőhivatal vezetője volt. Fontos szerepe volt a mecseki turistautak kialakításában, valamint a Mecsek-háti műút kivitelezésében. A Mecsek Egyesület igazgatója volt 1929 és 1945 között.
A fának nem találtuk legendáját, de egy biztos, a Mecsek egyik leggyönyörűbb turistaútjának – a Tölgyes útnak – kereszteződésében várja a vándorokat.
Tripammer-fa
A Közép-Mecsek kedvelt kirándulóhelye a Kozári-vadászháztól nem messze, a Melegmányi- völgybe vezető turistautak kereszteződésénél. Asztalokkal, padokkal, tűzrakóhellyel kialakított erdei pihenőhely, melynek közepén bekerített öreg kocsányos tölgy áll. A fa a Mecsek első erdőgazdálkodójáról, Tripammer Károlyról kapta a nevét. Tripammer Károly (1872–1926) erdőmérnökként Pécs város első erdőmestere, erdőtisztje volt. Nevéhez fűződik a mecseki erdőgazdaság kezdeti, talán legnehezebb időszaka. Ő valósította meg a mecseki irtások helyén az első előnevelő csemetekerteket. Sokat tett a Mecsek erdészeti fejlesztéséért és turistaútjainak kiépítéséért.
Az eredeti öreg kocsányos tölgy az 1970-es évek elején egy viharban derékba tört, és elpusztult. Az emlék továbbörökítésére az erdészet egy, a régi közelében álló kocsányos tölgyet jelölt ki és fakerítéssel vette körül. 2011-ben a megújított kerítés elé Baumann József emlékoszlopot készített.
A tölgyfának is van legendája:
„A neves erdőmester a Kozári-vadászházban lakott. Egyik nap, amikor Melegmányból hazafelé tartott, egy sebzett vadkant vett észre felé közeledni. A vad egyre közelebb ért, megtámadta Tripammert. Ő menekülni kezdett, más lehetőséget pedig nem látván, felmászott az egyik fiatal kocsányos tölgyfára. Egy fél éjszakán keresztül várakozott fent a fán, amíg a vadkan el nem tűnt, majd mikor biztonságban érezte magát, lemászott. Másnap visszament a tölgyfához, ami tulajdonképpen megmentette az életét, hálája jeléül összekötötte két ágát, hogy hirdesse életmentő szerepét. Később aztán egy léckerítést is eszkábált köré és egy fémtáblával jelölte meg, amire a »Tripammer-fa« feliratot írta.”
Így tényleg a legvégére csak annyit mondanánk, hogy találkozunk szombaton!
[Andzsy]
Források:
https://varlexikon.hu/kantavar
https://www.varbarat.hu/varak/kantavar.html
https://www.baranyatermeszetbarat.hu/
https://www.baranyatermeszetbarat.hu/
https://www.pecsma.hu/zoldzona/egy-vadkan-tette-legendassa-mecsek-egyik-tolgyfajat/
